Vannak pillanatok amikor nem tudok mit kezdeni magammal.Nem az unalomról beszélek,valami teljesen másról.
Belül ürességet érzek , valaminek, valakinek a hiányát.De ez mind csak feltevés, mert én sem tudom.Egy pillanat amikor azon gondolkodok ,hogy miért nem gondolok semmire és , hogy miért vagyok most ennyire üres legbelül.-Nem mintha zavarna, kellemes állapot , éppen ezért keresem az a kiváltó okot.
Hallom az embereket ahogy beszélgetnek körülöttem, látom ahogy mozognak, én mégis valahol teljesen máshol járok. Ők nem tudják, de kizárom őket ezekben a pillanatokban.Szeretek egyedül lenni, és talán ezek azok a pillanatok amikor igazán egyedül vagyok és kicsit belenézek a tükrömbe.
Egy ilyen pillanat különlegesebb mint más csendes, vagy egyedül töltött pillanat.Ilyenkor próbálom kicsit megérteni önmagam.Ki vagyok, és miért vagyok az aki vagyok!?szerelmes vagyok? vagy csak menekülök saját magam elöl,és ezért fogom egy emberre minden örömömet és bánatomat?
Rengeteg kérdés halmozódik fel egy pillanat alatt, de ha már egyre is megtalálom a választ megnyugszik a lelkem, és a többi kérdés a legközelebbi üres pillanatra marad.
